Inog a világ: Szép
hangszeres bevezetéssel kezdődik a lemez címadó dala, de ennek ellenére sem
meggyőző számomra. Még úgy sem, hogy szerintem a szám albumváltozata
jobban sikerült, mint a koncertverzió.
7/10
Hinned kell: „Érdekes”
hangszerelésű dal. Már a kezdése is furcsa, mintha nem is egy rockzenekart
hallanánk. A szöveg jól illeszkedik a könnyed zenei alaphoz. 6,5/10
Boszorkány-tánc: Amikor
először hallgattam a lemezt, azt hittem ettől a daltól veszi fel az „Eddás tempót”, innen indul be az anyag. A
következő számot hallgatva kiderült, hogy tévedtem, s erre még várni kell. Visszatérve
a Boszorkány-táncra: szerintem egy teljesen korrekt szerzemény, méltó az Eddás
hagyományokhoz. 8/10
Szeress és…..: Szerintem
a lemez mélypontja. Kicsit nekem olyan mintha, a Csak bírd ki és az Újra és
újra folytatása lenne. Ami nem is lenne baj, ha megütné az említett alkotások
színvonalát. A refrén dallamvilágát még
szoknom kell, a dallal egyetemben. 5/10
Séta a múltban: EDDA
líra, a legjobbak közül. Nehéz rajta fogást találni, nekem nem is sikerült, közelit
a tökéleteshez. 8,5/10
Elcsalt életünk:
Megítélésem szerint ettől a daltól veszi fel az album az „üzemi hőmérsékletet”,
beindul, felpörög a lemez, úgy, ahogy talán az elejétől kezdve kellett
volna. A dal szövege talán kicsit
sablonos, a hangszereléssel viszont szerintem semmi gond. 8/10
Ezt is elk……: Folytatódik
az „odamondogatás”. Hasonlóan az Inog a világ és az Elcsalt életünk című szerzeményekhez
ebben a dalban is Pataky Attila interjúkban és koncerteken már sokszor
elhangzott gondolatai kerültek összefoglalásra. A címen leszámítva (amit kicsit
közönségesnek érzek), szerintem teljesen rendben van a szám. 7,5/10
Mond meg testvér:
Számomra az album egyik csúcspontja. Jó a szöveg, jó a zene, mi kell még? 8,5/10
Fuss, fuss csak el: A
közélet után újra a szerelem a téma. A
dal se felfele, sem lefele nem lóg ki a lemezről. 7,5/10
Könnyek az esőben: Szép,
de elég egyszerű, nem túlbonyolított dal. A második versszak kicsit „keskeny”.
A „láttalak” szó visszaköszön a Séta a múltban „híd”-jából. 8/10
Látod, édes: Olyan mintha
a Ne tépj szét és a Test szava folytatása lenne. Ezek sem voltak soha a
kedvenceim, várhatóan a Látod édes sem lesz. 6/10
Ott várj rám: A kedvencem
az albumról. A szintis kezdés, a mondanivaló, a hangszerelés, és a dalhoz
készült klipp is nagyon tetszik.9/10
Egy rész a szívemből: A jó
kezdés után mintha elhatalmasodna a szövegírón az üldözési mánia, a dalszöveg
számomra amúgyis egy kicsit zavarós. A refrén nagyon szép, és nem könnyen
könnyen kiénekelhető. 7,5/10 (csak a refrén miatt)
Aranyország kapujában:
Újabb Pataky hitvallás. Tökéletes záródal, nagyon tetszik a refrén
dallamossága, a mondanivalóról inkább nem írok semmit…. 8,5/10
Az album megítélését
nagyban meghatározza, hogy Pataky Attila gondolatai a világvégéről, dimenzióváltásról,
a pénz megszűnéséről („a pénzizmus csodája eltűnik örökre”) stb, eddig egyetlen egy
Edda lemeznél sem tapasztalt mértékben jelennek meg a dalok szövegében.
Eltekintve egy kivételtől, az Ott várj rám-tól lényegében ezekről a dolgokról
és a szerelemről szólnak a dalok. Szerintem a dalszövegek minőségével kapcsolatban
lehet hiányérzetünk, a lemez zeneileg - néhány furcsa megoldástól eltekintve (pl.
Hinned kell eleje)- jól kidolgozott.
Összességében: 7,5/10.
