2012. december 25., kedd

Kritika az Edda Művek 31. Inog a világ című lemezéről


Inog a világ: Szép hangszeres bevezetéssel kezdődik a lemez címadó dala, de ennek ellenére sem meggyőző számomra. Még úgy sem, hogy szerintem a szám albumváltozata jobban sikerült, mint a koncertverzió.     7/10

Hinned kell: „Érdekes” hangszerelésű dal. Már a kezdése is furcsa, mintha nem is egy rockzenekart hallanánk. A szöveg jól illeszkedik a könnyed zenei alaphoz. 6,5/10

Boszorkány-tánc: Amikor először hallgattam a lemezt, azt hittem ettől a daltól veszi fel  az „Eddás tempót”, innen indul be az anyag. A következő számot hallgatva kiderült, hogy tévedtem, s erre még várni kell. Visszatérve a Boszorkány-táncra: szerintem egy teljesen korrekt szerzemény, méltó az Eddás hagyományokhoz. 8/10

Szeress és…..: Szerintem a lemez mélypontja. Kicsit nekem olyan mintha, a Csak bírd ki és az Újra és újra folytatása lenne. Ami nem is lenne baj, ha megütné az említett alkotások színvonalát.  A refrén dallamvilágát még szoknom kell, a dallal egyetemben.   5/10

Séta a múltban: EDDA líra, a legjobbak közül. Nehéz rajta fogást találni, nekem nem is sikerült, közelit a tökéleteshez. 8,5/10

Elcsalt életünk: Megítélésem szerint ettől a daltól veszi fel az album az „üzemi hőmérsékletet”, beindul, felpörög a lemez, úgy, ahogy talán az elejétől kezdve kellett volna.  A dal szövege talán kicsit sablonos, a hangszereléssel viszont szerintem semmi gond. 8/10

Ezt is elk……: Folytatódik az „odamondogatás”. Hasonlóan az Inog a világ és az Elcsalt életünk című szerzeményekhez ebben a dalban is Pataky Attila interjúkban és koncerteken már sokszor elhangzott gondolatai kerültek összefoglalásra. A címen leszámítva (amit kicsit közönségesnek érzek), szerintem teljesen rendben van a szám. 7,5/10

Mond meg testvér: Számomra az album egyik csúcspontja. Jó a szöveg, jó a zene, mi kell még? 8,5/10

Fuss, fuss csak el: A közélet után újra a szerelem a téma.  A dal se felfele, sem lefele nem lóg ki a lemezről. 7,5/10

Könnyek az esőben: Szép, de elég egyszerű, nem túlbonyolított dal. A második versszak kicsit „keskeny”. A „láttalak” szó visszaköszön a Séta a múltban „híd”-jából. 8/10

Látod, édes: Olyan mintha a Ne tépj szét és a Test szava folytatása lenne. Ezek sem voltak soha a kedvenceim, várhatóan a Látod édes sem lesz. 6/10

Ott várj rám: A kedvencem az albumról. A szintis kezdés, a mondanivaló, a hangszerelés, és a dalhoz készült klipp is nagyon tetszik.9/10

Egy rész a szívemből: A jó kezdés után mintha elhatalmasodna a szövegírón az üldözési mánia, a dalszöveg számomra amúgyis egy kicsit zavarós. A refrén nagyon szép, és nem könnyen könnyen kiénekelhető. 7,5/10 (csak a refrén miatt)

Aranyország kapujában: Újabb Pataky hitvallás. Tökéletes záródal, nagyon tetszik a refrén dallamossága, a mondanivalóról inkább nem írok semmit…. 8,5/10


Az album megítélését nagyban meghatározza, hogy Pataky Attila gondolatai a világvégéről, dimenzióváltásról, a pénz megszűnéséről („a pénzizmus csodája eltűnik örökre”) stb, eddig egyetlen egy Edda lemeznél sem tapasztalt mértékben jelennek meg a dalok szövegében. Eltekintve egy kivételtől, az Ott várj rám-tól lényegében ezekről a dolgokról és a szerelemről szólnak a dalok. Szerintem a dalszövegek minőségével kapcsolatban lehet hiányérzetünk, a lemez zeneileg - néhány furcsa megoldástól eltekintve (pl. Hinned kell eleje)- jól kidolgozott.
Összességében: 7,5/10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése